Nagy árat fizettem érte - 2

Amint azt Matthew J. Bruccoli professzor is írja eloszavában, az ebben a kötetben szereplo Fitzgerald elbeszélések nem taroznak az igazi nagy remekmuvek közé. Fitzgerald muveinek immár jóval több, mint félévszázados intenzív tanulmányozása után a kritikusok máig nem értenek egyet azzal kapcsolatban, hogy mennyire is jelentos egyik vagy másik elbeszélés az írói oeuvre szempontjából. Sok kutató osztja Fitzgeraldnak azt a saját negligáló véleményét egyes elbeszéléseivel, novelláival kapcsolatban, amit o maga írt Hemingwaynek egyik 1929. évi levelében: " …a Post akár 4.000 dollárt is hajlandó fizetni a vén ribancnak egy menetért. De csak azért, mert most már legalább negyven figurát tud – míg fiatalabb korában egy is elég volt."
Ezért úgy vélem, az a hasznos, ha mindegyik elbeszélés után talál egy rövid kommentárt az olvasó, hogy jobban tudjon tájékozódni Fitzgerald majd kétszáz kisebb, nagyobb története között, és elképzelést kapjon arról is, hogy Fitzgerald életének melyik szakaszához kapcsolódik ez vagy az a novella, és így mennyire jelentos vagy sem. Ám hadd tegyem hozzá, amit nem gyozök hangsúlyozni (s ez nemcsak az én személyes véleményem, hanem sok más, kimondott hozzáértoé), hogy lehet, hogy amit Fitzgerald írt, nem mind igazán remekmu, de hogy valamilyen szempontból érdekes és jó, az biztos. Ui. Fitzgerald egyszeruen nem tudott rosszul írni.