Ortutay Péter Szerelem a Verchovinán Elbeszélések, novellák

Az áprilisi Ung folyónak és a folyópartnak nincs párja a világon. Legalább is annak a szakasznak, mely ott csörgedezik csendesen a Galagóban, ahol kissé pityókásan vagy józanul meg szokott állni az ember, hogy pihenjen vagy elmélázzon. Ha hiszed, ha nem, ez egy természeti csoda. A rózsaszínu virágba boruló japán cseresznyefák egymásba éro koronái, a rajtuk átszüremlo napfény, mely a virágtól lágy rózsaszínu, a langymeleg virágillatos levego, és ilyenkor tavasszal a mindig bo vizu, megáradt folyó sárgásan csillámló hullámai azok, ami csak itt, ebben a városban, és csak ilyenkor, április elején, látható, található, és szagolható. Igenis, szagolható. Sehol másutt kerek e földtekén. És ráadásul állandóan vibrál valami a levegoben. Ott van valahol a fejünk fölött, láthatatlanul kering, gomolyog, s várható, hogy mindjárt itt azonnal, a szemünk láttára, kisül, elpattan, s elárasztja a környezo világot. De nem, nem pattan el, nem teheti. Csak itt van, mert itt van, fogva tart, s ettol az ember állandóan izeg–mozog, és bizsereg. Hangyácskák futkosnak a borén. Felnottnek és gyereknek, nonek és férfinak egyaránt. Így csapongtak a gondolatok össze–vissza az én fennkölt agyamban is, amikor Kantos Pityut pillantottam meg, néhány nappal a fentebb elregélt történelmi események elott 19.… ben, Húsvét elott három nappal, ragyogóan napsütéses idoben, délután, egy padon ülve.